Hol volt, hol nem, volt egyszer egy évszak. Úgy hívták, hogy Tavasz. Ez a Tavasz annyira szép volt, mindenki annyira szerette, hogy az semmihez sem volt fogható. A Tél után következett a sorban, és kellemes, az a se nem túl hideg, se nem túl meleg évszak volt. Azért szerették, mert simogatott, langyos szellőivel kedveskedett, melengető napsugaraival kényezett.
A hideg, hosszú Tél után nagyon várta már mindenki, hogy megérkezzen – a fák, növények az apró rügyeikkel, kicsiny leveleikkel hálálták meg eljövetelét. Az állatok előbújtak, minden zsizsegni, csicseregni kezdett. Elkezdődött az ÉLET.