Színezett főzött gyurmából
Lehet, hogy sokan úgy gondoljátok: “Elég már a mécsestartókból!” – azért ezt érdemes megnézni, újdonság, és egyszerű is!
Egy újságban láttam az ötletet, aholis sólisztgyurmából készítettek mécsestartókat. Nagyon megtetsztettek a képek, a sejtelmes fények, a változatos formák. Sokszor dolgoztam már sólisztgyurmával, húsvéti tojást, karácsonyfadíszt formáztam belőle – miért is nem jutott eszembe eddig a mécsestartó?!
Azt terveztem, hogy kicsit feldobom a natúr színeket, és száradás után üvegfestékkel kifestem.
Csakhogy eszembe ötlött: mi lenne, ha előre festeném meg a gyurmát. Ahogy receptet kerestem a keverési arányokra, megtaláltam a főzött gyurma receptjét. Nagyon izgatott a dolog – végül inkább ezt próbáltam ki a mécsestartó készítéséhez.
A receptet a bejegyzés végén olvashatjátok, illetve következő bejegyzésemben részletesen megmutatom a készítését, színezési tippekkel fűszerezve.
…az egész színpaletta kikeverhető…
Két mécsestrartó készítését mutatom be képekkel, hogy minél több megoldást láthassatok.
Az első mécsestartóhoz sárgás-zöldes színeket választottam, a másodikhoz pedig natúr-lila-rózsaszínt. Első lépésben a színeket egyforma vastag lapokra kinyújtottam, és megkezdtem a gyurmázást.
…összeillő színek…
…legalább 6-8 mm vastagságú legyen…
A gyurmázásról gondolom nem kell sokmindent leírnom, az minden (kicsi és nagy) gyereknek megy – mindenesetre el lehet szórakozni a nyújtófával és a kiszúró-formákkal. Itt szeretném megemlíteni legújabb felfedezésemet, a csúcsszuper sütis kiszúró-formákat – műanyag, nem ragad bele a süti (sem a gyurma), mert ki lehet nyomni belőle. Ilyet sem láttam még 🙂 szóval beszereztem párat!
…legújabb felfedezésem…
A mécsestartó formáját adhatja egy simafalú pohár, de a tapasztalat azt mutatta, hogy jobban járunk, ha műanyag flakont használunk.
Formáztam tehát kisebb-nagyobb csillagokat, sodortam gilisztákat, gyúrtam golyókat a kiválasztott színeimből, és ezeket ráragasztottam a falkonra.
Fontos, hogy minimum 6-8 mm vastag legyen a mécsestartó fala, különben száradás után könnyen eltörhet.
Utólag még lehet díszítgetni, csipkézni a gyurmát – minél több lyukat alakítunk ki, annál változatosabban játszik majd a mécsestartó fénye. Érdemes elszöszölni a lyuggatással, mert gyönyörű lesz a végeredmény!
Én fogpiszkálóval, ecsetvéggel, szívószállal, kis formalyukasztóval díszítettem a felületet. Ja, és ki ne felejtsem a derelyeszaggatót!
…az alapforma itt egy 1/2 l-es flakon…
…a pohárról később nehezebb lefejteni a kész munkát…
A kész darabot ezután ki kell szárítani lassú módon: tegyük 50 C˙-os sütőbe, vagy a radiátorra.
Amikor már úgy érezzük, hogy nem teljesen képlékeny a gyurma – kb. fél napos száradás után -, óvatosan egy vékony lapú késsel fejtsük le a flakon faláról a mécsestartót. Az üvegpohárról hústűvel sikerült leimádkoznom, de beleizzadtam, mire sikerült! Folyamatosan liszteztem, hogy ne ragadjon hozzá, és végül beadta a derekát!
Vigyázzunk, mert miután kiszáradt, törékennyé válik! Megjegyzem, nekem sikerült eltörnöm félig kiszáradt állapotában, de szerencsémre sűrűbb tapétaragasztóval sikerült megragasztanom!
Ezután egy kistányérra helyezve tegyünk mécsest a közepébe, és gyönyörködjünk a hangulatos fényekben! 🙂
…a lyukacsokon átjön a fény…
…hangulatos csipkék…
Ahogy ígértem, a főzött gyurma receptje:
- 40 dkg liszt;
- 20 dkg só;
- 4 kk (=kávéskanál) borkősav;
- 2 ek (=evőkanál) olaj;
- 6 dl víz.
Ebből a mennyiségből nekem 1200 g gyurmám lett. A főzésről és a színezésről a következő bejegyzésben olvashattok. 🙂
Ajánlom kisgyermekeseknek, óvónéniknek, tanítónéniknek, unatkozó egyebeknek 🙂
szeszter