A paverpol technikát magyarul textilszobrászatnak is mondhatjuk, de még ebből az elnevezésből sem derül ki pontosan, hogy miről is van szó.

Még márciusban – amikor elkezdtük szerkeszteni ezt a blogos oldalt – látogattunk ki Bettivel a Kreatív és kézműves kiállításra, ahol ezt az új anyagot megismertem.

Még ott vettük fel a kapcsolatot Hegedűs Katival, akit most, hogy a kuponos oldalt el szerettük volna indítani, újra felkerestem. Paverpol tanfolyamával csatlakozott hozzánk, 40 db kedvezményes kupont fel is ajánlott a vásárlóknak.

Nagyon izgatott engem is ez a technika, és miközben szerkesztettem az ajánlatát, egyre jobban megtetszettek ennek az eljárásnak a dekorációs lehetőségei – szinte végtelen sora.

Elhatároztam, hogy én is szeretnék alkotni valamit ezzel a technikával!

Ez a “Paverpol” nevű szürke folyadék tulajdonképpen egy keményítő, amivel átitatva a különböző anyagokat, azok formázhatóak lesznek, és – 24 órás száradás után – megkeményednek a megformázott állapotukban.

Nem csak a textil szerepel egy alkotás születésének történetében, hanem maga a dekorált alap, ami lehet üveg, kerámia, porcelán, fa, papír, gipsz, alufólia – és a dekorációs kellékek sora még ennél is hosszabb.

Használhatunk különböző méretű gombokat, gyöngyöket, kagylókat, csigákat és egyéb tengeri herkentyűket, klipszeket, pénzdarabokat, csipkéket, zsinórokat, flittereket, terméseket, faleveleket, fa- gipsz- gyurma- kerámia- és egyéb figurákat, díszítőelemeket, tulajdonképpen bármilyen tárgyat – csavarokat, fogaskerekeket, régi kulcsot, amit már semmire nem használunk – aminek érdekes alakja van, ami megragadja a fantáziánkat!

Én először egy üveget bújtattam új ruhába, ennek a lépéseit mutatom meg most, képekkel illusztrálva; a bejegyzés végén pedig megtaláljátok a foglalkozáson készült többi szép alkotás születésének képeit.

Először érdemes megtervezni – legalább nagy lépésekben – az “öltözetet”, de ha ezt nem is tesszük meg, mindenképpen készítsük a kezünk ügyébe az összes fellelhető kellékeket. A különböző felületű textilek, zsinórok nagyon jól mutatnak a végén kidomborodva, megkeményedve – érdemes ezekkel játszani.

Üveg esetében általában azzal kezdjük, hogy körbetekerjük egy hosszabb ronggyal, amit előzőleg be kell mártani a keményítő lötyibe.

A szájánál és az aljánál be kell bújtatni, hogy ne tekeredjen le. Aztán be kell fednünk a kimaradt felületeket – ehhez én egy flitteres és egy hímzett anyagot használtam, kisebb darabokra szabdalva.

Amikor befedtünk minden felületet, amit szerettünk volna, akkor az illesztéseket elfedhetjük például zsinórral, paszománnyal, vagy díszesebb szalagokkal. Én két, spirálisan feltekeredő paszományt tettem rá, ehhez sok létyót kellett felvinnem ecsettel, hogy idomuljon az anyag, és rá is ragadjon. Viszont ha túl sok a lötyi, akkor nehezen szárad!

A zsinór végét szintén bedugtam az egyik anyag alá, így a vége el lett dolgozva. Ezután jöttek az extra díszítések: három különböző méretű gombot ragasztottam az üveg nyakához, és a száját érdekes, mohaszerű anyaggal vettem körül.

A textil még sokáig formázható, mivel a teljes száradása 24 óra – de ezt persze meg lehet gyorsítotani egy hajszárítóval, így születhetnek akár 2-3 óra alatt is kész művek.

Ha úgy látjuk, hogy nem kíván több kiegészítést a dekoráció, és minden díszítést felragasztottunk, akkor kell száradni hagyni. Mi a tanfolyamon rásegítettünk a hajszárítóval, és pár perc után már érezni lehetett, hogy már nem ragad a felület, lehet festeni.

Nem említettem eddig, hogy számomra a legnehezebb a színektől való elvonatkoztatás volt, mivel az anyagok eredeti színét nem is kellett (legalábbis felesleges volt) figyelembe venni. Hiszen a kompozíció elkészültével az egészet be kell festeni feketére, hogy aztán egy teljesen egységes felületből kiindulva alakíthassuk ki a végleges színeket és patinázást.

Tehát feketére festettem a teljes felületet és minden kis mélyedést, csak a flitteres területeket hagytam ki, mert ez eredeti színében nagyon tetszett. (Később azonban ezt is lefestettem feketére, mert nem mutatott egységes látványt.)

A “finishing touches”, vagyis a “végső simítások” a legérdekesebb, leglátványosabb része a munkának: a festés és a patinázás.

Ezzel szinte életre tudjuk kelteni az alkotásunkat!

Ez lett a végeredmény:

Sajnos ezt az anyagot nem lehet “akárhol” beszerezni, a következő linken meg lehet rendelni különböző kiszerelésekben: www.paverpol-hungary.hu.

Azonban a legelső munkát szerintem érdemes egy ilyen tanfolyamon megalkotni, sok apró kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat!

Játssz velünk jobbra fent!

Ha játszol velünk és rád mosolyog a szerencse, akkor nyerhetsz is egy ilyen tanfolyamot!

Ha kedvet kaptál Te is, most kedvezményesen végezhetsz el egy ilyen tanfolyamot – jelentkezz Hegedűs Katinál!

 

A tanfolyamon készült képek itt láthatók:

Jó alkotást mindenkinek!

szeszter