Egy szép adventi naptár elkészítésének a menetét mutatom be most Nektek, ha rászánjátok az időtöket, egy nap alatt elkészíthető, úgyhogy a hétvégén akár bele is foghattok!
Negyedikes kisfiam napközis tanító nénijének az volt a javaslata, hogy valahogy éreztessük a gyerekekkel a Karácsony közeledtét, legyen egy kicsit különlegesebb az év végi időszak. Az adventi készülődés valóban ad egy hangulatot, minden nap ha csak öt percig is, de egymásra figyelünk, kicsit megállítjuk az időt.
Én elvállaltam a naptár elkészítését, a tanító néni pedig gondoskodik arról, hogy minden napra legyen az edénykékben valami meglepetés.
Tehát a naptár alapötlete a következő: egy hungarocell táblából kivágunk egy fenyőfa formát, ezt szalvétatechnikával felöltöztetjük, majd 24 db apró pléh tárolóedénykét aggatunk fel rá.
Az alapformánk lehet csengő, esetleg hóember is, kísérletezhetünk sokféle – a Karácsonyhoz köthető – alakkal.
Én maradtam a fenyőfánál, ez később is dísze maradhat lakásunknak. (Lehet, hogy nem is veszünk idén karácsonyfát???)
Alapanyagok:
- 1 db 5 cm vtg 50*100 cm-es hungarocell tábla;
- kb. 10 db szép mintájú szalvéta (lehetőleg zöld és barna, de természetesen az idei piros-fehér őrületet is követhetitek 🙂 ;
- 24 db pléh kancsó vagy vödör;
- a kancsók díszítéséhez szalvéta vagy zománcfesték (kinek mi tetszik);
- 24 db hungarocellbe szúrható fém akasztógyűrű;
- kis kampók vagy drót az edények felakasztásához.
Eszközök:
- filctoll;
- éles sniccer a hungarocell-vágáshoz;
- tapétaragasztó;
- egy kisfejű és egy széles ecset;
- kúposfogó a drót hajlításához.
Első lépésben úgy gondoltam, jobb ha a nehezét készítjük el, ezért kezdtem a kis tárolóedények decoupage-olásával.
A kiválasztott szalvétának lehántottam a felső rétegét, és kb 5*5 cm-es darabkákra tépkedtem.
Tapétaragasztót használtam a díszítéshez, igaz, így nem lett fényes, viszont nem is volt annyira drága!
(Száradás után le lehet lakkozni, ha valakinek nagyon hiányzik a csillogás.)
Bevallom őszintén, a huszonnegyedik kancsó beszalvétázása után már a hátfájástól kezdve a tomporzsibbadásig minden bajom volt, de érdemes volt megcsinálni! Elég szöszölős a feladat, de ha ezzel készen vagyunk, akkor a nehezén már túljutottunk.
Mivel fél napot ezzel töltöttem, legkisebb kislányom ez idő alatt kedvet kapott a ragasztgatáshoz – ennek képeit a bejegyzés végén megnézhetitek 🙂 (Szerencsére volt még plusz 2-3 kancsóm!)
Mint azt az alapanyagok felsorolásánál már említettem, festéssel is díszíthetjük az edénykéket. Valószínűleg ez egyszerűbb és gyorsabb megoldás.
Következő feladatunk a tartóforma kivágása hungarocellből. Érdemes kivágás előtt kipróbálni, hogy hogyan helyezhető el a 24 db kancsó a táblán; én is így tettem: fenyőfa formát alakítva szépen kiosztottam a kancsókat.
Ezután rajzoltam meg filctollal a kivágandó formát. Úgy éreztem, meg kell szélesítenem alul a fámat, ezért megtoldottam kétoldalt. Ehhez ragasztópisztolyt használtam.
Jöhetett a kivágás, majd a decoupage. Ebben az esetben is összetépkedtem a szalvétát, hogy ne legyenek éles, egyenes vonalak a díszítésben. Itt azonban nagyobb darabokat tépkedjünk, mint a kancsónál.
Először a forma egyik felét borítottam be, és csak teljes száradás után kezdtem hozzá a másik oldalnak. Az átitatott vékony szalvétadarabok nagyon sérülékenyek, ne nyúljunk hozzá száradás előtt!
Miután félretettem száradni a formámat, nekikezdtem a kampók hajlításának. Körülbelül 8-10 cm-es darabokat vágtam a drótból, ezt hajlítottam meg a képeken látható módon.
A hungarocellbe szúrható kis fémgyűrűk helyét filctollal kijelöltem úgy, hogy újra elhelyeztem a – már száraz – fenyőfára a 24 db kancsót. Betűzködtem a fémgyűrűket, és már csak a kancsók felaggatása maradt hátra.
Jelen állapotában a fa még nem marad állva – egy kb 20 cm átmérőjű kerek falapot csavarozok át alulról három helyen (háromszögben) a hungarocell törzsbe, ez fogja megakadályozni az eldőléstől.
Íme a beígért képek a kislányomról, aki nagyon profin kezelte az ecsetet és a ragasztót 🙂
Kellemes készülődést kívánok mindenkinek!
szeszter
Gratulálok a gyönyörű munkátokhoz! 🙂 A legjobban az tetszett, hogy olyat készítettetek amiben a kislányod is ki tudta venni a részét és nem csak szemlélője volt az alkotásnak.Köszönjük Betti
szia Betti, tulajdonképpen egyszerűbb is úgy dolgozni, ha a gyerekeket is bevonom valahogy a munkába, mert ha ők le vannak foglalva, élvezik az alkotást, akkor én is jobban tudok haladni 🙂