…megyéink – játékosan…

Negyedik osztályos kisfiam tegnap egyest hozott környezetből. Megyéink. Mindössze hét(!) darabot tudott felsorolni…

Nem tanult – nem tudta.

Nem tudtam haragudni érte, mert nem éreztem annyira súlyosnak a dolgot. Ez valóban olyan tananyag, amit vagy be kell magolni, vagy körbe kell utazni (párszor) az egész országot, hogy átélés útján (élményekhez kötve) megtanulja a gyermek az összes megye nevét.

A gyerekek – és tulajdonképpen mi, felnőttek is – tapaszatalat útján tanulunk igazán hatékonyan. Át kell élnünk a dolgokat ahhoz, hogy a kis agyacskánkban megmaradjon az információ.

Ezt még aznap este meg is tapasztalhattuk, mennyire is igaz.

Kicsit elgondolkoztam, hogyan is tudnám “kézzelfoghatóvá” tenni számára a megyéinket, és körülbelül 10 perces munkámba tellett, hogy elkészítsek egy “játékot”.

Elővettem két A/4-es papírlapot meg egy indigót, és elkértem Baltazár iskolai atlaszát. A megyetérképnél kinyitottam, és átrajzoltam a lapokra az országhatárt és a megyehatárokat. Bejelöltem a megyeszékhelyeket is minden megyénél. A megyeszékhelyeket Balti beleírta az elkészült térképbe.

…az átmásolás kb 3 percet vett igénybe…

Kezdődhetett a játék:

Balti kis “postit”-okra elkezdte felírogatni a megyék nevét – már ami eszébe jutott, a többit együtt összeszedtük. Ezután a 19 cetlit fel kellett ragasztania a térképre. Persze együtt csináltuk, de én sem tudtam mindet…

Így tapasztalta, átélte a feladatot. Összekapcsolta az információt és a mozgást: az írást, rakosgatást; másodszorra már egyedül is helyesen megoldotta, sőt, még reggel is ezzel játszott 🙂 (Én pedig éjjel, amikor felébredtem és nem sikerült visszaaludnom, a megyéket soroltam magamban ABC-sorrendben, a székhelyükkel együtt. hehe)

…az átindigózott megyetérkép a székhelyekkel, és a cetlik…

Még jobban elmélyíthető az élményszerűség: valós élményeinket is felidéztük játék közben.

Azokat a helyeket, ahol már jártunk, kirándultunk, vagy amikről már tanultak, megmutogattuk a térképen (“a szlovákiai Párkányba ezen a városon keresztük mentünk át”, “nővéremék a hétvégén ebbe a városba utaztak”, “az én nagymamám itt lakott, és én is itt születtem”, “nagypapa ebben a városban dolgozott tavaly nyáron” stb).

Szójátékokat, kifejezéseket használtunk, ahol tudtunk (“bejártam Tolnát-Baranyát”, “nadrág-Nógrád”, “fehér-Fejér”)

Szegedhez pedig elmeséltem a viccet:

• – Hol a fogkrém?
• – Mögötted!
• – Dehogy öttem mög!

Így később, ha nem jut eszébe, csak annyit mondok: “nadrág”, máris rávágja: “Nógrád!”

És még lehetne sorolni…

Tehát bíztatok mindenkit, segítsünk iskolásainknak élményszerűvé, élvezhetőbbé tenni azt a fránya tanulást (!), sokszor csak egy kis idő kel hozzá, és a végén rájövünk: mi is élvezzük!

(Nem is beszélve a gyerekkel együtt töltött tartalmas időről, meg arról, hogy mi is megtanultuk újra a 19 megyét!)

szeszter